Bettina, a pénztáros, és a hiányzó hatezer-ötszáz

Az osztálypénztárosi tisztségre senki nem jelentkezett, ezért Bettina lett az, mert jó matekból. Ez nagyjából olyan érv, mintha a legjobb úszót tennék meg az uszoda vízvezeték-szerelőjének. A feladat egyszerű volt: júniusban egynapos kirándulás Pécsre, busz, állatkert, belépők, fejenként hatezer-ötszáz forint, huszonhét gyerek, a pénz péntekig az osztályfőnökhöz. Bettina vett egy kockás füzetet, és mindenkinek nyitott benne egy sort: név, nap, összeg, és hogy milyen címletekben jött a pénz, mert azt olvasta, hogy a profik így csinálják. A pénzt reggel, az első óra előtt szedte be, a nagyszünetben pedig átvitte a tanáriba, az osztályfőnök zárható kazettájába. Nála csak a füzet maradt.

Csütörtök délután a tanáriban az osztályfőnökkel kiborították a kazettát, és Bettina megszámolta. Százhatvankilencezer forint. Megszámolta még egyszer, kupacokba rakva: tízezresek, ötezresek, ezresek, ötszázasok, kétszázasok,