Hunor, a lépcsőház locsolója

Június végén Hunor kiragasztott egy lapot a lépcsőházi hirdetőtáblára, a kéményseprő-értesítő és a liftfelújítás közé. Nagy, zöld betűkkel ez állt rajta: „Elutazik? Hunor locsol! Minden nap, reggel nyolckor. Naponta 250 Ft. 4/12.” Alá rajzolt egy kannát, amiből kicsit túl sok víz folyt. Hunor tízéves volt, és volt egy célja: a sátor. Apával kinéztek egy használt, kétszemélyes sátrat tizenhatezer forintért, és megbeszélték, hogy a felét Hunor állja. Nyolcezer forint. Anya csak azzal a feltétellel engedte, hogy a szomszédok kulcsai az ő előszobájukban lógjanak egy dobozban, és az első héten minden reggel ő is elkísérje.

Három szomszéd jelentkezett. Bodnár néni a másodikról: muskátlik a balkonládában és tizenkét cserép a korlát mellett. Szalaiék a harmadikról: paradicsom az erkélyen, karóhoz kötve.