Zoárd és a kép a kép alatt

Szilveszter bácsi a festményekkel beszélt. Zoárd ezt már az első napon észrevette, és eleinte azt hitte, viccel. – Na, öregem – mondta egy százötven éves tájképnek –, ma lemosunk rólad egy kis száz év koszt. – Szilveszter bácsi restaurátor volt, régi képeket tisztított és javított egy szűk műhelyben, ahol minden polcon üvegek álltak, és a levegőben valami csípős, gyantás illat lebegett. Zoárd egy hétre jött hozzá az őszi szünetben. A beosztása így szólt: vattapálca-tekerő főmunkatárs. Vagyis vékony pálcikákra tekerte a vattát, ezekkel tisztított Szilveszter bácsi.

A munkaasztal mögötti falon egy papírra írt szabály lógott, Szilveszter bácsi szálkás betűivel: „Csak azt csinálom, amit vissza is lehet csinálni.” Zoárd megkérdezte, miért