Zente és a homokba rajzolt játék

Zente anyukája régész volt, és ezen a nyáron a sivatag szélére utazott, ahol régen egy kis falu állt. Zente is vele mehetett, két hétre. A tábor fehér sátrakból állt, egy pálmafa árnyékában, és reggelente olyan hűvös volt, hogy pulóvert kellett húzni, délre pedig olyan meleg, hogy mindenki a ponyva alá húzódott. Az ásatást kötelek és kis zászlók jelölték. Zente megtanulta, hogy itt nem ásóval, hanem ecsettel és kis kanállal dolgoznak, centiről centire. – Olyan, mint a fogorvos, csak a földnek – mondta. Anya szerint ez a régészet legpontosabb meghatározása, amit valaha hallott.

A tábor szakácsának volt egy lánya, Amira, aki egy évvel volt idősebb Zenténél, és egy szót sem beszélt magyarul. Zente sem beszélte az ő