Szabolcs és a nap, amelyik átment a túloldalra

Edit néni szerint papírtérkép csak a régi embereknek kell. Neki ott volt a telefonján a túraalkalmazás, amely mindent tudott: a szintet, a lépésszámot, még azt is, hány kalóriát égetett el a reggeli pogácsából. Szabolcs a börzsönyi buszmegállóban a fatáblát nézte: zöld sáv, Hármas-forrás 4,1 km. A fán mellette fehér alapon zöld csík. Unalmában elkezdte számolni a jelzéseket. Az unokatestvére, a tizenhárom éves Kincső, hátrafordult. – Te tényleg megszámolod az összes fát? – Csak a csíkosakat – mondta Szabolcs, és hunyorgott, mert az októberi nap pont a szemébe sütött. A sapkáját otthon hagyta.

Egész délelőtt a nap felé másztak. Szabolcs negyvenhét jelzésnél abbahagyta a számolást, mert a nap folyton a szemébe tűzött, és a csíkok elmosódtak. A