Rebeka és a gól, amelyik majdnem bent volt

Kriszta néni játékvezető. Hétvégente felnőtt meccseket vezet a megyében, fekete mezben, síppal, sárga és piros lappal a zsebében. Szombaton a falusi gyerekfocikupán ő bíráskodott, ingyen, mert a kupát a polgármester szervezte, és a polgármester az ő unokatestvére. A pálya egyik kapuja mögött egy nagy diófa állt, délután a nap a diófa ágai között pont a bíró szemébe sütött, és így nem látta jól a gólvonalat. – Rebeka, kellesz – mondta Kriszta néni, és a kezébe nyomott egy igazi, kockás partjelzőzászlót. – Állj a gólvonalhoz. Ha az egész labda átment az egész vonalon, emeld fel. Ha nem, rázd meg a fejed. Ennyi.

Ennyi, gondolta Rebeka, aki tizenkét éves volt, és úgy érezte, ez a világ legkönnyebb munkája. Az első meccsen egy labda gurult a vonal felé,