Rebeka és a folyó lusta oldala

Rebeka egész nyáron arra várt, hogy egyszer ő üljön hátul. A háromszemélyes kenuban hátul ül a kormányos: ő dönti el, merre megy a hajó, és ő kapja a legtöbb vizet a nyakába, ha elöl valaki rosszul húz. Augusztus utolsó hetében, a tiszai táborban Apa végre odaadta neki a hátsó helyet. – Ma te kormányzol – mondta. – Én elöl evezek, Patrik középen. Patrik, aki kilencéves volt, és mindenre volt egy mondata, rögtön közölte: – Ha nekimegyünk valaminek, az Rebeka hibája lesz. Mindhárman mentőmellényt viseltek. Patrikén egy cápás matrica is volt.

Lefelé, a sodrással, könnyű volt a menet. Apa közben megtanította nekik a kompozást: ha a kenu orrát ferdén a sodrás felé fordítják, és közben