Kolos és a kert éjszakai vendégei

Januárban egy reggel Kolos kinézett az ablakon, és rögtön tudta, hogy éjjel valaki járt a kertben. A friss hó tele volt nyomokkal. A madáretető alatt szét volt szórva a napraforgómag, a komposztláda mellett pedig valaki kotorászott. – Apa! Betörőnk van! – Apa kávéval a kezében kinézett. – Aki betörő, az nem mindig visz el valamit – mondta. – Néha csak reggelizik. – Kolos elővette a füzetét, és felírta a gyanúsítottakat: Pötyi, a szomszéd macskája. Egy jeti. Apa, aki éjjel nassolni jár. – És a sün? – kérdezte Apa. – Az nem lehet – mondta Kolos. – A sün télen alszik a levélkupacban a kert végén. Novemberben láttam, ahogy bebújt.

Este Kolos lesbe állt. Felvette a pizsamáját, a vállára terítette a takarót, odatolta a széket az ablakhoz, és a nyakába akasztotta Apa távcsövét. Megbeszélték,