Ida és a múzeum éjszakai lábnyomai

Ida anyukája, Orsolya, régi tárgyakat javított a természettudományi múzeumban. Kitömött rókák fülét ragasztotta vissza, megkopott pillangószárnyakat porolt ecsettel, és egyszer egy mamutfogat is összeillesztett tizenhét darabból. Azon a csütörtökön új kiállítást rendeztek be, és anya későig bent maradt. Ida vele mehetett, mert nagymama Szegeden volt, apa pedig éjszakás. – Két szabály van – mondta anya a kapuban. – Mindig látnod kell engem, és semmihez nem nyúlsz, aminek címkéje van. – És ha a címkének van címkéje? – kérdezte Ida. – Akkor ahhoz főleg nem.

A múzeum este egészen más volt. A nagy termekben csak a vészkijáratok zöld táblái világítottak, a lépteik visszhangoztak, és az üvegszekrényekből száz üveggombszem nézett