Benedek és a hang a vonal túloldalán

Benedek egész héten a nyílt napra készült. Anya a 112-es segélyhívó központban dolgozott, és Benedek fejében ez úgy élt, mint egy filmben: villogó térképek, szirénázó autók, rohanó emberek, valaki az asztalra csap, és azt kiáltja: „Indulás!” Ehhez képest egy csendes, szőnyegpadlós terembe léptek be. Húsz ember ült a monitorok előtt, fejhallgatóval. Senki nem rohant. Valaki a sarokban teát kavargatott, és a kanál halkan csilingelt. – Ennyi? – suttogta Benedek. – Csak ültök és beszéltek? – Csak ülünk és beszélünk – bólintott anya. – Meg kérdezünk. Az a legnehezebb.

A látogatók egy második fejhallgatón belehallgathattak egy-egy hívásba, csak mikrofon nélkül, hogy egy szót se szólhassanak bele. Benedek leült anya mellé, és a fejére